Motoros tragédia Sirok és Egerbakta között: háromgyerekes apa vesztette életét – Megrázó VIDEÓ a helyszínről
Okoskodásom alapja, hogy már nem először futok bele abba, hogy van egy érdekes/fontos/megosztó kérdés, és egyszerűen az ellenzéki pártok közül némelyeknek vagy egyszerűen nincsen róla kiforrott véleménye, vagy ha van is éppen, nem merik azt kommunikálni.
Nehéz eldönteni, melyik a rosszabb.
A Momentum azt mondta, szerintük túlzás, hogy a kisebbségek, így a magyarok jogainak korlátozása miatt a magyar kormány blokkolja az ország törekvéseit a NATO-ba és az EU-ba, ezt aránytalannak tartják. Az LMP pedig erre azt reagálta, miután a kárpátaljai magyarság nyelvhasználatát korlátozó törvényből nem enged Ukrajna, ez igenis megfelelő lépés. Nem értenek egyet, van egy kis vita az ellenzéki oldalon.
És tudjátok mit? Ez a jó, ez a normális, és erről kéne, hogy szóljon a közélet: hogy húsbavágó kérdésekről vitatkozunk értelmes hangnemben. Utóbbihoz persze hozzátartozik, hogy nem kérdőjelezzük meg kapásból valaki magyarságát azért, mert nem értünk vele egyet (úgyhogy ezen a ponton már meg is köszönhetjük a részvételt a Fidesznek, sajnos kiestek).
Mismásolás, megúszás, impotencia :(
Éppen emiatt nem tudom hova tenni, mikor egy párt ahelyett, hogy kapna a lehetőségen, hogy bemutassa, mit gondol a világról, leizzad, és retteg válaszolni egy-egy kérdésre, mertmajdmitszólnakaválasztók, vagy emiatt a jól felfogott politikai számítás miatt egyenesen hallgat.
A konkrét ügytől elvonatkoztatva pedig az is kijelenthető:
Nem tudom pontosan, mi mozgatta a DK-t, mikor nem bírtak megszólalni az ukrán/kárpátaljai ügyben, de bárhogy is van, ez kellemetlen rájuk nézve.
Pedig igenis nagyon fontos és – az ellenzék kedvenc szavajárásával élve – „21. századi kérdés” Trianon 100. évfordulóján, hogy mégis milyen politikát folytasson Magyarország azokkal a szomszédos országokkal szemben, ahol jelentős magyar kisebbség él, és adott esetben még csak nem is EU-tagok. Főleg, hogy például az ukrán nyelv- és oktatási törvény miatti konfliktus nem ma kezdődött. Mégis: több év sem volt elég kitalálni, mihez kezdene egy-egy párt ilyen helyzetben kormányon? Mert akkor van baj rendesen.
Ugyanis ha ilyen ügyekben hallgat valaki, akkor talán az a kérdés is felmerülhet a választópolgárokban: csak akkor érdekesek-e a kárpátaljaiak egyeseknek, ha az ukrán nyugdíjvisszaélések miatt lehet velük hergelni a Fidesz ellen a belföldi választókat? Hozzáteszem, most épp a DK játszotta be a hallgatósdit, de hasonlót szinte mindegyik másik ellenzéki párt szokott csinálni, úgyhogy nem kifejezetten őket szeretném pellengérre állítani, inkább magát a mismásoló, megúszós, kiábrándítóan impotens ellenzéki mentalitást.
Tényleg csak Orbán vére kell?
Szóval kedves ellenzék, itt az ideje megvitatni az ilyen és ehhez hasonló kérdéseket.
+ Biztos, hogy tudjátok, kormányon mihez kezdenétek az Oroszországhoz, Kínához vagy éppen a Törökországhoz fűződő viszonnyal úgy, hogy egyszerre legyetek demokraták, de azért képviseljétek az ország jól felfogott reálpolitikai érdekeit?
+ Hogy hogyan segítenétek a nehéz sorsú, utcára került embereken úgy, hogy közben azoknak se legyen panasza, akik tiszta aluljárókban szeretnének járni?
+ Hogy hogyan rendeznétek érdemben a romák helyzetét, vagy éppen a kormánypártok kedvenc vesszőparipáját, a migráció kérdését?
Vannak erre egyenes, őszinte, letisztult válaszaitok? Mert ha nincsenek, előbb ezeken kéne elgondolkodni, nem azon, hogy majd ki melyik minisztériumot kapja meg, ha egyáltalán bármi összejön nektek 2022-ben.
Ha pedig mégis gondoltok dolgokat a világról, mismásolás helyett akár még fel is vállalhatnátok, hogy bizonyítsátok a választóknak: felelős, kompetens politikusok vagytok, és nem csak Orbán Viktor vérét akarjátok meginni reggelire.
(Via Azonnali.hu)