„Üres és tartalom nélküli. Sarlatánok gyülekezete” – Várkonyi György Eger kulturális életéről

Tavaly szeptemberben derült ki, hogy az akkori igazgatónak mennie kell az Egri Vagyonkezelő és Távfűtő Zrt. (EVAT) éléről, akit az egyik alpolgármester, dr. Turcsányi Dániel váltott. Várkonyi Györgynek nem először adták ki az útját, korábban a szocialista városvezetés ideje alatt is leváltották, de szükség volt a szakértelemre, visszahívták, így egészen 2015-ig vitézkedhetett az EVAT élén. Várkonyira sokan mondanak sok mindent, de azt kevesen cáfolhatják, hogy a város működését, történetét és kultúráját nagyon ismeri, az Egri Fertálymesteri Testület élén még a mai napig fontos szerepet tölt be a közéletben. A város egyik legnagyobb dzsentrijét a napokban faggattuk a fertálymesterségről, Egerről, a polgármesterről és a fideszes nyomulásról. Vigyázat, kemény mondatok egy kemény férfitől!

Egri Ügyek: Beszéljünk egy kicsit a fertálymesterségről. Honnan jött az ötlet, hogy a pártállam hosszú, tiltó időszaka után újraalakuljon Egerben ez a történelmi testület?

Várkonyi György: A magyar közigazgatás, hatalomgyakorlás egészen más, mint általában a világon. Az országnak van királya, nem pedig a királynak országa; ez nagy különbség. I. Lipótnál lehet ezt nagyon jól érzékelni. Miután a törököt kiverték 1687-ben, a király Erdélyt rendeletekkel akarta kormányozni, amire a nemesség megüzente neki, hogy ez magyaroknál nem szokás, a királyt a nemzet választja, rendeletekkel nem kormányozhat. Felső szinten a hatalommegosztás élő, a király és a nemzet együtt kormányoz, a fő hatalom a szent koronáé. Aztán ott volt a másik szint: a megyék. A megyéknek volt főispánja, akit a király nevezett ki, az alispánt viszont ők választották. A megyének adóbeszedő rendszere és saját bandériuma volt. Tehát ha olyan rendeletet hozott a király, ami nekik nem tetszett, akkor azt nem tartották be. Magyarul: kettős, megosztott uralom volt Magyarországon, ami nem hasonlítható semmihez. A Magna Chartában például a király 25 főnemessel és a City-vel szerződött, ők felosztották a hatalmat egymás között. Az Aranybullában a nemzet és a király kötött szerződést, és ez a hatalommegosztás egészen az 1848-49-es törvénykezésekig működött, amikor az ősiség törvényét eltörlik. Ez egy óriási hiba volt. Az ősiség törvényének az volt a lényege, hogy az élethez való jog nem adható el, nem terhelhető meg, nem lehet zálogosítani és így tovább. Ilyen formában a föld nem volt eladó, csak birtokolni lehetett. Az birtokolhatta, aki tett valamit a nemzetért és addig, amíg a vérvonala fenn állt. Nem volt haszonbérlet, nem volt hűbérrendszer, hiába próbálják mindig annak beállítani. És ha még lejjebb megyünk: a földesurak, birtokosok és a parasztság közti viszony sem olyan volt, mint ahogy ma tanítják. A parasztoknak 40-50 hold földjük volt, és a munkamegosztás úgy nézett ki, hogy a földesúr biztosította az utakat, hidakat, munkalehetőséget, védelmet, stb. Ezekért és még sok másért tartozott mindenki valamilyen munkával. 15 nap volt a robot, de ha valaki például szerszámot vagy szekeret vitt, akkor ez az idő csökkent, kilencedet meg tizedet fizettek. Ha kiszámoljuk, hogy ma mit fizetünk – személyi jövedelemadó, egyéb adók és illetékek –, a pénzünk kb. 70 százaléka valahogy visszamegy az államhoz. Ezek után tehát el lehet gondolkodni, hogy mi is volt a kizsákmányolás. A faluközösség pedig úgy működött, hogy minden évben új bírót választott, kvázi polgármesterként. Így mindenki megtanulhatta, milyen parancsolni, irányítani és engedelmeskedni. Ugyanígy működött a tizedrendszer is. A tizedet gyakran használták; tizedekben szervezték a települést, tizedekben fizették az adó, így a közigazgatásban is meghonosodott a tizedes. Ezáltal újabb közösségek alakultak ki. 

Ez az ősi intézmény, a fertálymesterség 1931-ben alakult testületté, addig minden negyed maga működött. A szocializmus nem ismerte el a civileskedést, bár hozzátenném, hogy ma sem szereti senki. Ami helyben van, azt a helyiek tudják a leghatékonyabban képviselni, és aki része a közösségnek, már tett valamit a közösség asztalára, az vegyen rész a döntésekben. Baloghné volt a polgármester, Rigelhann Béla pedig előjáró volt akkor, amikor – ugyan nem utasításra –, de megszüntették a testületet. Egyszerűen közölték, hogy nem kell letenni az esküt. Úgy gondolom, hogy ez egy jó civil szervezet.

1990-ben megalapítottuk a Lokálpatrióta Egyletet. Az SZDSZ régi egrieket állított, túl is nyerte magát a választáson, de elkövetett egy hibát: polgárokat, régi egri családok leszármazottait jelölte, akik nem a pártért, hanem Egerért akartak tenni. Az első pártparancsra hátat fordítottak és belőlük alakult a Lokálpatrióta Egylet. A politikától próbáltuk távol tartani az egyletet, ami azért lehet furcsa, mert bár politizálunk, de a nagypolitikától távol maradtunk. 1994-ben a Lokálpatrióta Egylet megnyerte a választást, még a második helyezett szocialistákra is egy nagyot ráverve. Volt egy erős civil magunk, ebben volt az erőnk. Úgy gondoltam, szükség lenne egy polgári háttérre, mely a régi tizedesi rendszerre épülhetne, a véleményeket csokorba szedve színes közösséget alkothatna. A rendszerváltás utáni első avatáson 1996-ban 14 avatott és rokona volt jelen. Az egriek távol maradtak, a félelem az újtól még erősen élt. Mindenesetre az egriek mára megszerették a Virtelmeisterről Fertálymesterre magyarosított rendet. A magyar szereti az idegen szavakat, a csodálatos nyelve ellenére.

A cél most, hogy értékek és rend legyen a közösségekben. Aki nem tartja be a törvényeinket, azzal nem tud a közösség mit kezdeni. Elállja mások kapubeállóját, rááll a zöld gyepre kocsival, otthagyja a kutyagumit a járda közepén – velük nem lehet mit kezdeni. A rend a kereszténységből, a keresztény értékrendből tud a legjobban kialakulni. Ez egy ma is létező rend, csak sajnos kevesek életében van jelen.

EÜ: Van-e akkora befolyása Egerben az Egri Fertálymesteri Testületnek ma a közéletre, mint régen? Vagy ez a befolyás már csak szimbolikus?

VGY: Nincs, de nem nevezném csupán szimbolikusnak. Nincs akkora tekintélye és befolyása, hisz ahhoz az egész társadalomnak meg kellene változnia. Egy áttörést sikerült elérnünk: a műszaki irodának leadják a negyedmesterek, hogy mi a műszaki probléma a körzetben, és a költségvetés tervezésénél szemezgetnek belőle. Sokszor tudtunk sikereket elérni, ezt figyelembe veszik. A polgármester is fertálymester, minden „nagysuttogón” ott van, beszámol arról, hogy mi van éppen a városban.

Sok kezdeményezés nem sikerült, de ez minden bizonnyal annak is köszönhető, hogy

Egerben nincs erős polgárság, nincs irányt mutató kultúra. Hangoztatják, de nincs a városnak feelingje. Nem tudom finomabban kifejezni, ezt úgy hívják, hogy üres és tartalom nélküli. Sarlatánok gyülekezete, ha nagyon óvatosan akarok fogalmazni. Mint amikor a bal kéz nem tudja, mit csinál a jobb. Ötlet nincs, tehetségtelenség van. Hogyan lehet a közpénzt magánvagyonná tenni – ez a gondolkodási szint minden téren. A haszonelvűség, a fiskális szemlélet határozza meg a gondolkodást, a döntéseket.

Annak idején volt egy Művészetek Háza azért, hogy a városi marketinget, turizmust növeljék, fejlesszék, minőségi kiállítást, rendezvényeket szervezzenek. Ezt megszüntették, a feladatokat áttették az EKMK-ba. A közművelődéshez került a marketing, városmarketing? Köszönőviszonyban sincsenek egymással. Az egyik aszfaltrajzolás, közösségépítés, fürge ujjak, a másik városimázs. Ez nem ugyanaz. Nem kellene szerintem lenyomni a kultúrát a béka feneke alá, hanem olyan rendezvényeket kellene szervezni, amelyeket ha nem is ért mindenki, de mindenképpen fölemelnek. Pénzben kifejezhető eredménye ennek nincs igazán, mert ez nem profitorientált tevékenység. De ha a fejekben tudok változást létrehozni, akkor egy alkotó, gondolkodó embert kapok, aki sokkal többet tud a közösségért tenni, mint az atlétában söröző, focimeccset néző ember, akit természetesen nem nézek és szólok le, de ne ahhoz igazodjunk, ne az legyen a mérce. Mindig egy magasabb szintet kell képviselni.

Ehhez képest semmi nem történt, totál bedöglött a rendszer. Elvileg lesz még egy lépés a következő közgyűlésen, amikor ezt az egészet átteszik az EVAT-ba. Amikor már nem tudok mit kitalálni, akkor mindig lépek egyet ötlet és gondolat nélkül. Változtatom a formát, de minden ugyanúgy marad, mert a szellem hiányzik belőle. Az anyagi, fizikai dolgokat megváltoztatom, de szellemet nem tudok hozzá adni, mert nincs. Na, ezt látjuk most és ez katasztrófa.

De visszatérve az eredeti kérdésére: szerintem részben sikerült valamit elérnünk, az egriekben megindult valami. A lakosság körében beindult egy olyan jövőbe mutató, jövőt segítő közösségépítés, amit sokkal fontosabbnak tartok. Szomszédolás, parkok tisztítása, szobrok, keresztek, haranglábak készítése, Wass Albert szobor rendbetétele stb. Elkezdett dolgozni a kovász, ami közösségeket kezdett formálni a negyedekben.

EÜ: Így képzelte el 26 éve, hogy ilyen lesz a város?

VGY: Nem. Nyilván az ember csinál belőle egy hiúsági kérdést. Mivel építész vagyok és tele vagyok alkotó kedvvel, rengeteg ötletem volt és van, ami nem biztos, hogy mind jó. Van egy 1991-es kis tanulmányom arról, hogy mit képzeltem a városról akkor. Az a baj, hogy a fele még mindig aktuális. Volt egy elképzelésem, amit le is raktam az asztalra, ám soha nem tárgyalták. Dr. Ringelhann Gyurit ügyesen megtalálta az SZDSZ, aki egy régi egri polgári családból származik, kiváló kapcsolati tőkével és mély emberszeretettel megáldott, tisztességes egri polgár.

 

Én valójában nem akartam részt venni a politikában. Inkább alkotni akartam.

Amióta novemberben ismét kirúgtak, azóta a Servita udvarház is az enyészeté lett, kijelentették, hogy be kell csukni. Korábban volt itt egy hangulat, négy egymáshoz szorosan illeszkedő funkció ötvözete, egy felsőbb színvonalat képviselő hely, amely ugródeszka lehetne, hogy elrugaszkodjunk ebből a semmilyen állapotból. Most meg lenyomják, pedig egy városnak ezt fenn kellene tartani. Lehetne fejleszteni, van itt valami, ami jó. Jó étel, jó ital, jó hangulat, kiállítás, ajándékbolt és egy sajátos szellem, amit mindenki megismer, ha ide látogat. Ezt hál' Istennek már terjesztik a világon azok, akik itt megfordultak. Kár, hogy fölöslegesen.

EÜ: Már követni is sok. Kezdődött, hogy Oroján Sándort az álláshalmozási botránya után próbálják benyomni a Heves Megyei Közgyűlésbe. De akkor tenni kellett valahova Hermannt, aki Turcsányi alpolgármester távozása után került be a városi közgyűlésbe. Turcsányi Dánielt átkerült az EVAT-hoz. Várkonyit viszont nem tették sehova. Így történt?

VGY: Ez egy dominósor volt, aminek én álltam a végén. Szokásos módon történt ez, ahogy ők szokták. Pontosan így volt.

EÜ: Habis László polgármesterrel megromlott a viszonya?

VGY: Nem. Én Habis igyekezetét, tudását, felkészültségét világéletemben tiszteltem. A hibáit pontosan tudom, azt mindig el is szoktam neki mondani, csak nem mindig figyel rám. Azt érzékelem, hogy egyedül küzd, nincsenek társak mellette. De a válaszom: nem, nem romlott meg a viszonyom Habissal.

EÜ: Kijelenthető, hogy a polgármesternek gyakorlatilag nincs embere a közgyűlésben?

VGY: Van, amikor a Jobbik támogatja (nevet – B.B.). Komolyra fordítva a szót, ilyen formában ez nem igaz, mert a Fidesznél azért van egy erős pártfegyelem. Ha a frakcióülésen valamit megbeszélnek, az biztos, hogy úgy is lesz. De olyan szempontból igaz, hogy nincs, akire támaszkodhat. Nincs, akire leoszthatja a feladatot. A hetedik ciklusát tölti a közgyűlésben, pontosan ismeri a költségvetést, tudja, hogyan kell vállalkozókkal, befektetőkkel beszélni, hogyan működnek a városi cégek, hogyan kell a minisztériumokban kilincselni, szövetségeseket találni egy egy ügyhöz. Viszont a feltörekvők ezt nem tudják. Nekik van valami egyéni ötletük, ami nem illeszkedik a folyamatokba. Anélkül, hogy a nagy rendszert ismerném, nem lehet ötletelni. Olyan ez, mint amikor a focidrukker bekiabál a csatárnak, hogy melyik lábával rúgjon. A csatár úgy fog rúgni, ahogy rúgni tud. A vonalon kívülről pedig ordibál mindenki: szít, mocskol, alá- és keresztbe tesz. Így nem lehet. Nincs egy közösség odabent. Csak politikai közösség van, és veszélyes, amikor a közösségi érdek fölé helyeződnek az egyéni érdekek.

EÜ: A „Suttogó” direkt olyan fertálymestereket választott, akik az elmúlt hónapokban „ütköztek” a várossal? Bosszúról van szó?

VGY: Minden negyed maga jelöli a jelöltjét. Amit ön említ, az nem lehet szempont. Mindenkinek lehet ütközése. Én csak a választmányi ülésen szólok bele a dolgokba. Nem bólogatójánosok kellenek, hanem közösségi emberek. Mindig mérlegelem, hogy egy adott témába kell e nekem beleszólnom. Mindenesetre nem vagyok bosszúálló ember, így a válaszom: nem.

EÜ: Mi a véleménye a már mindenki által jól ismert Habis-Nyitrai ellentétről? Gondolok itt például a stratégiai pozíciók betöltésére.

VGY: Nem tudok róla, nem nagyon ismerem ezt a történetet. Az, hogy Nyitrai a saját embereit ügyesen bepakolta mindenhova, az igaz. Hogy ebben Habis fölé nőtt, az is igaz. Politikailag biztos nincsen közöttük ellentét, talán csak mindketten máshogy látják a város jövőjét, irányítását, költségvetését. Ebben a kérdésben Habis pártján állok, mert ezt ő sokkal jobban látja.

EÜ: Mi az, amire a leginkább büszke a munkásságában?

VGY: Büszke vagyok egyebek közt arra, hogy a fejlesztéseket számos területen el tudtam indítani. Az emberek azt hiszik, azért rúgtak ki, mert nem csináltam semmit. Én építettem föl a részvénytársaságot 1991-től, majd a szocik kirúgtak ‘99-ben. Egy erős EVAT-ot adtam át. Igazgatóságom alatt az épületeink rendben voltak. Büszke vagyok továbbá arra, hogy a Bajcsy-Zsilinszky és Jókai út sarkán található banképület bomba által csonkított tetejét az EVAT csinálta meg. Cséfalvay Gyula megtervezte, mi pedig visszatetettük a már híressé vált kupolát. Se közgyűlés, se semmi nem kellett hozzá, mi magunktól csináltuk. Aztán kifestettük a belvárost.

Mindig bejártam a várost és jegyzeteltem, másnap pedig kiadtam az illetékeseknek, mit kell megcsinálni. Csöpögő csatorna, firkált kapualj az én időmben nem volt.

Amire szintén nagyon büszke vagyok az az, ahol most ülünk: a Servita Udvarház. 2010-ben is egy nagyon rossz állapotú EVAT-ot vettem át majdnem 500 milliós adóssággal. De kimásztunk belőle, és most már másodjára adok át egy rendben lévő EVAT-ot.

EÜ: Mit gondol a piac mellett épült parkolóházról?

VGY: A parkolóház ügye kicsit bonyolultabb. A belvárosi rehabilitáció pályázatánál ugye kitétel volt magánbefektető bevonása.  A döntés arra esett, hogy a parkolóház-projektnél valósuljon ez meg. A folyamat közben leszűkítették a belvárosi rehabilitációs övezet területét, hiszen eredetileg nagyobb volt, a mai Tűzoltó Múzeumnál, a kavicsos parkoló helyére is parkolóház volt tervezve, de ez végül nem valósulhatott meg, pedig a kórház miatt talán szerencsésebb lett volna annak a megépítése, és indokolt lenne ma is. Az első pályázat meghiúsult. Olyan összegű jelentkezések voltak, amik nem fértek bele a büdzsébe. De mivel az 5 milliárdot nem akarta volna senki elveszíteni, mindenképp kellett lépni kellett. Az egész dolgot a városi közgyűlés intézte, nekem konkrétan semmi közöm nem volt ehhez. 2009-ben eredményes pályázat érkezett az Agria Parkoló Kft.-től, amit a cég megnyert, elindult az építkezés. Maga a ház tervei nem voltak megfelelőek. Rossz volt a felmérés, belelógott az útba és statikailag sem volt elfogadható a terv. A kivitelezés tényleges folyamatát nem tudom, mivel magánbefektető végeztette. 2010 februárjában a közgyűlés döntött: az EVAT-nak kell működtetnie és fizetni a bérleti díjat. A parkolóház gyakorlatilag a kórház és a piac miatt épült meg. Az egri ember viszont olyan, hogy ha nem tud az ajtóban megállni, nem fog a parkolóházba se bemenni, kis túlzással persze, de a hivatalban is az aulában parkolna. Ha erre nincs lehetőség, akkor a parkolóházba sem áll be. Ha műszakilag a közlekedőt egy méterrel bővebbre hagyták volna, a parkolónak az égvilágon semmi baja nem lenne. Forduláskor vannak most problémák a nagyobb méretű autókkal. Szerintem ekkora parkolóházat el kellene bírnia Egernek. Elég nagy politikai cirkuszt csináltak ebből az egészből. Mindenesetre hat év után megveheti az önkormányzat. Látható, hogy mostani formájában, ahogyan most az EVAT bérli, nem lehet kitermelni a fenntartás költségeit, ezért az önkormányzati támogatás elengedhetetlen.

EÜ: Egerben elterjedt egy elég komoly pletyka: sokan azt állítják, csak akkor kap munkát, megbízást valaki az EVAT-nál, ha vissza is oszt. Igaz ez? Miért születhetett meg ez a pletyka?

VGY: Erről éppenséggel nem hallottam, de például azt, hogy Lugosi lesz az EVAT igazgató, négy éve terjesztik. Eger a pletykák városa is, de biztosíthatok mindenkit, hogy ez nem igaz. Főleg azok mondják, akik nem kaptak munkát a pályázat során, és irigységből ilyeneket terjesztenek, vagy magukból indulnak ki. Arról szó sem lehet, hogy az egri vagyonkezelőnél ilyen megtörtént volna. A korrupció legkisebb formáját is irtottam. Sokan le akarják "húzni a várost", de én ilyen emberekkel nem tárgyalok.