TV Eger, a hatalom adóforintokból fenntartott agymosodája – Mi maradt meg a közszolgálatiságból?

A közelmúltban indítottunk el egy sorozatot annak érdekében, hogy elemzéseinkben bemutassuk a jelentősebb egri írott és televíziós médiumokat abból a szempontból, hogy azok mennyire fogékonyak az ál- és propagandahírek közlésére, netán maguk is gyártanak-e ilyen tartalmat. Sorozatunk következő főszereplője rendhagyó, hiszen ez az egyetlen közszolgálati csatorna és a hozzá köthető magazin Egerben, a TV Egerről és az Egri Magazinról lesz szó. Elöljáróban annyit, hogy megdöbbentő tapasztalni, a sok-sok ráfordított adóforint ellenére egészen furcsa propagandatévévé vált az egri önkormányzati cég által fenntartott csatorna, amely több – személyi és tartalmi – átfedést is mutat az egri Fidesz propagandacéljaira létrehozott Eger Hírekkel.

 

 

Arról, hogy a 21. századra jellemző technikai sokféleségben milyennek is kellene lennie egy közszolgálati csatornának, sok platformon elég sok szakmai vita zajlik. Azonban az kijelenthető, hogy egy tisztességes és ideális helyzetben egy köztelevíziónak és egy, az adófizetők pénzén fenntartott városi magazinnak prioritása kellene hogy legyen a közügyek szabad, több szempontból történő megvitatása, a viszonylagos pártatlanság, a médiaetikai elvek betartása (legalább a szándékos, a személyiségi jogokat már-már sértő lejárató anyagok bemutatásától történő tartózkodás), a kulturális és civil sokszínűség bemutatása és még sorolhatnánk. Ehhez képest Egerben az adófizetőknek be kell érniük egy végletekig elfogult, és az utóbbi időszakban meglehetősen agresszív letámadást végző – az sem kizárt, hogy folyamatos felsőbb utasításra – helyi közmédiumokkal.

 

Nem volt ez mindig így? De, sajnos majdnem mindig így volt ez a TV Egernél és a háza táján. Az utóbbi közel egy évtizedben ls azt megelőzően se nagyon volt olyan önkormányzati televíziója Egernek, amelyben ne pártszempontok érvényesültek volna, „csak” a hangsúlyok és a módszerek voltak mások. Az egri önkormányzat – mint ahogy minden tévé- vagy újságtulajdonos önkormányzatnál – felfogása a közszolgálatiságról nagyjából úgy foglalható össze: mi adjuk a pénzt, mi mondjuk meg, hogyan működjön. Miközben nem ők, hanem az adófizetők adják a pénzt, és igazából a városnak bele sem kellene szólnia érdemben a tartalomba, hiszen innentől kezdve nő az esélye annak, hogy a közszolgálatiság – Egerben mára már elfeledett – alapelvei sérülnek.

 

Annyi azért elmondható, hogy nagyjából 2018 első néhány hónapjáig próbálták legalább a látszatot megtartani; annak a látszatát, hogy valamiféle halvány törekvés mégis lenne a tisztességes tájékoztatásra. Sok-sok kevésbé egyértelmű módon lehet érvényesíteni a hatalmon lévők politikai érdekeit: kezdve a hírválasztástól a hírek sorrendjén át egészen addig, hogy tudatosan leépítik a többségben lévők politikai vagy annak gondolt ellenfeleit. Ebben a tekintetben 2018. előtt a TV Eger és az irányultságban nem sokban különböző Egri Magazin országos viszonylatban valahol középen helyezkedhetett el, vagyis talán voltak nála valamivel kiegyensúlyozottabb önkormányzati televíziók és lapok, illetve voltak sokkal nagyobb politikai befolyásoltság alatt állók is. Mindez a 2018-as év utáni helyzetről már nem mondható el, és mindez összefügg a legutóbbi főszerkesztő-, majd ügyvezetőváltással is. Az Antal Anettet váltó Gay Krisztina lett a Média Eger Nonprofit Kft. új ügyvezetője is, miután a televízió és a magazin főszerkesztői pozícióját is megkapta a fideszes városvezetéstől. (Mindezt úgy, hogy erről nem is szavazhatott a képviselő-testület, semmilyen pályázatot nem láttak arról, hogy Gay Krisztinának mik is az elképzelései a televíziózás és a magazin készítése terén.)

 

 

Városi berkeken belül már lehetett hallani arról, hogy Gay Krisztina igazi keményvonalas kormánypárti, aki nem fog sokat mérlegelni akkor, ha politikai propagandagyártást várnak el tőle. A szakember korábban egyebek közt az ECHO TV, a Hír TV és az országos közmédia műhelyeiben is edződött, érkezésével pedig valamiért a TV Eger egyre inkább kezdett igazodni a kormánypárt országos propagandatörekvéseihez. Ő az, aki közszolgálati szinten Egerbe importálta – sokszor az egri kormánypárti politikusok jóvoltából – a sorosozást, a hírmanipulációt és a tömény kormánypropagandát.

 

Az egri televízióban a közéleti és politikai hírek megjelenése szinte kizárólag úgy történik, hogy azok valamiért csakis a helyi kormánypártot vagy annak politikusait tűntetik fel kedvezőbb fényben. Ennek több változatát is láthatjuk, az egyik leggyakoribb, hogy egy fejlesztés, egy beruházás, egy bejelentés során szépen elmennek a sajtótájékoztatóra, odatartják a mikrofont, majd azt leadják. Ezzel tulajdonképpen semmi gond sincs, hiszen mi más, ha nem a városi tévé mutatná be első kézből a pozitív változásokat. A probléma akkor kezdődik, ha bárkinek lenne bármilyen más javaslata a városi fejlesztések témájában. A másik tipikus formája a fideszes dominanciának a városi tévében az, hogy szinte minden kormánypárti megnyilvánulást igyekeznek úgy közölni, hogy az a legtöbb hasznot hozhassa a városvezetésnek, a Fidesz egri vagy megyei szereplőinek. Ezzel sem lenne semmi gond, ha ezt némi kritikával tennék, esetleg mernének kérdéseket feltenni olyan témákban, amelyek láthatóan érdeklik az embereket.

 

Aztán a propagandairány ott kezd el felfelé (vagy lefelé, ez nézőpont kérdése) ívelni, amikor Egerben – döntő többségében ellenzéki politikusok – valaki nyilvános kritikát mer megfogalmazni a városvezetéssel, vagy a kormánypárttal szemben. A TV Eger az utóbbi 1-1,5 évben szisztematikusan próbál a Fidesz eszközeként szolgálni abban, hogy leépítsenek helyben minden kritikus hangot, politikai ellenfelet.

 

Azon felül, hogy a kormánypárti események szinte mindig fontos teret kapnak a televízió híradásaiban, a TV Egernél különös figyelmet fordítanak arra, hogy az ellenzéki szereplőket vagy ne vegyék figyelembe, vagy olyan színben tüntessék fel, amely a Fidesznek kedvezhet. Van ugyan, hogy elmennek ellenzéki eseményekre, sajtótájékoztatókra, de a feldolgozás során igyekeznek minél több negatív – sokszor nem ellenőrzött, hitelesnek nehezen nevezhető, sokszor szándékosan elferdített – információt közölni az adott szereplő(k)ről, és a fontosabb kérdésekben úgy szerkeszteni a beszámolót, hogy abban több szerepet kapjon a Fidesz álláspontja. Bevett szerkesztői szokás, hogy már a felütésben is a kormánypárti reagálás szerepel, vagy valami negatívum az érintettekről, majd röviden az ellenzéki felvetés egy – többször csak jelentéktelen – részlete, aztán zárásként még valami negatívum az általában ellenzéki szereplőkről vagy a kezdeményezésükről.

 

Az ezen a linken elérhető beszámolójuk remek, bár nem is a legerősebb példa lehet az előbb említettekre: amikor tavaly az ellenzéki képviselők egy csoportja bejelentette, hogy közös frakcióban dolgoznak tovább az egri közgyűlésen belül, a TV Eger közel 2 perces beszámolójának elején teljesen irreleváns információkkal vezették fel a sajtótájékoztatót, majd kaptak némi teret a bejelentést közlő ellenzéki politikusok, vagyis a céljaik, majd aztán a végén közel fél percen át az egri Fidesz válogatás nélküli reakciója következett. És ez nem egy véletlen, szerkesztői mulasztás volt, hanem a TV Eger hírszerkesztésének általános jellemzője.

 

A propagandaműködés keményebb formája – és már a hamis információrészlet vagy álhírek gyártása is – sem idegen az utóbbi időben a TV Egertől. Ennek egyik legemlékezetesebb példája az a beszámolójuk, amelyet egy tavaly év végi ellenzéki tüntetésről készítettek. A megmozduláson ezernél is több helyi vonult át a városon egészen az egri Fidesz pártközpontjáig. A TV Egernek sikerült a legolcsóbb hírhamisítási eszközöket bevetnie: a legtöbb vágóképen igyekeztek kevesebb embert bemutatni, mint a valós tömeg volt, és azt gondolták, belefér, ha hazudnak is, amikor azt közölték: „A Budapestről érkezőkhöz azonban csak néhány helyi csatlakozott”. A felszólalóktól kivett idézeteket is sikerült oly’ hitelesen összevágniuk, hogy abból sok minden kiderülhessen, de a lényegi mondanivaló alig, illetve az egyik szónokló politikus kapcsán úgy hamisították a beszámolót, mintha a tömeg őt minősítve „fújjolt” volna, holott éppen a beszédében elhangzottakra reagáltak így.

 

 

Egyébként a TV Eger egész műsorstruktúrájára jellemző, hogy már nem az a helyzet, hogy kevesebb teret adnak azoknak, akik nem osztják mindenben a kormánypárt véleményét, hanem vagy kizárják őket az általuk teremtett nyilvánosságból, vagy lejárató anyagokkal próbálják őket hitelteleníteni. Ezáltal lett egy helyi hálózat része a városi televízió, amely a fideszes Eger Hírekkel, a megyei lappal és több Facebook-oldallal illetve azok bérkommentelőivel árasztják el propagandával és olykor hazugságokkal az egri közéletet. És hogy ebbe a hálózatba még úgy is bekapcsolódott a városi televíziót is működtető önkormányzati cég, hogy annak ügyvezetője és a TV Eger első embere, Gay Krisztina egyben a fideszes pártlapként működő Eger Hírek főszerkesztője is. Mindez nemrég derült ki, ugyanis sokáig titokban szerették volna mindezt tartani, így nem is szerepelt főszerkesztő az Eger Hírek impresszumában. Holott mindez szabálytalan, és csak azután jelent meg Gay Krisztina neve, miután a hatóságok erre kötelezték az Eger Híreket.

 

A kérdés csak költői, de miként lehet független egy önkormányzati lap és televízió, ha annak vezetője a felelős a Fideszhez közeli helyi lapban megjelentekért is mint főszerkesztő? Sehogy, mert nem is akar az lenni, így hát az egri adófizetők százmillióit arra használhatja fel a városvezetés, amire akarja, de elsősorban saját maga és propagandaüzenetei terjesztésére és a politikai ellenfeleik leszámolására. Ez minden, csak nem közszolgálatiság, amit a fenntartók és a vezetők is tudnak, de egyelőre nem zavarja őket.

 

Ejtsünk néhány szót az Egri Magazinról is, amellyel ugyanaz a helyzet, mint a városi tévével. Vagyis: minden a helyi és országos Fidesz érdekei szerint van megfogalmazva, vázolva, tálalva. A májusi szám főszerkesztői beköszöntőjét (tehát Gay Krisztina sorait) teljes egészében bemutatnánk:

 

„MERRE TOVÁBB? Ahogy közeleg a nyár, én is elővettem a világatlaszt és álmodozva, majd a földön járva elkezdtem megtervezni a nyaralásunkat. Szerencsésnek mondhatom magamat, hiszen sok helyen jártam már a világban. Most először fordult meg a fejemben: a tervezésnél ezentúl figyelembe kell vennem azt is, hol biztonságos? Egyáltalán van ilyen hely? Száz százalékos biztonság sehol nincs ez nyilvánvaló, de a kockázat mérsékelhető. Pedig oly szívesen mutatnám meg a fiamnak is azokat a helyeket, ahol sok-sok évvel ezelőtt még Nélküle jártam. Ott, ahol manapság esténként, pláne nőként nem nyerő ötlet az utcán sétálni. Szomorú. Vajon mi lesz a vége, ha így megy tovább? Amilyen sebességgel rosszra fordultak a dolgok Európában is, lehet nem csak a fiam jövőjét kellene féltenem? Minden esetre május 26-án elmegyek szavazni. Nem mindegy kik ülnek az Európai Parlamentben.”

 

Tehát az egri adófizetők pénzéből fenntartott lapban, az egri adófizetőktől kapott fizetésén a főszerkesztő asszony a legmeredekebb kormánypropaganda fordulataival élve mesél el egy személyes impressziót, amely nem is annyira burkolt buzdítás arra, hogy mindenki szavazzon szépen csak a Fideszre. Félreértés ne essék, mindenki szavazzon a Fideszre, akinek az a szimpatikus, de egy közszolgálati sajtótermékben az ilyen felhívás szakmailag tilos, etikátlan! Ha Gay Krisztina egy más, médiakultúrájában fejlettebb ország – netán olyan ország, ahová már fél is elmenni – hasonló lapjában írna le ilyet, másnaptól már nem lenne a lap főszerkesztője. De nálunk ez elvárás, ahogy láthatjuk az Egri Magazin legfrissebb, májusi számának első 14 oldalán szinte csakis valamely fideszes politikus vagy kezdeményezés kapott szerepet, majd a 14. oldalon három apró cikk is megjelent az ellenzékről, persze mind lejárató hangvételű. Az újság második felében egy egész oldalas kormányhirdetés mellett pedig jöhettek a színesebb, magazinosabb jellegű cikkek, köztük egyébként több érdekes anyaggal.

 

 

Összegzésünk végén minden vizsgált médiumot értékelünk abból a szempontból, hogy az mennyire nevezhető függetlennek, és menyire kockázatos a hiteles tájékoztatásra nézve. A TV Eger és az Egri Magazin ugyan nevükben közszolgálati médiumok, és legalább a látszatra figyelniük kellene, hogy képesek a független hírszolgáltatásra, de ez közel sincs így (-1 pont). Mi több, teljesen elfogultak egy politikai csoportosulás irányába (-1 pont), mindezt úgy teszik, hogy a kormánypárt politikai – és tulajdonképpen bármilyen vélt vagy valós – ellenfeleit tudatosan, olykor hamis információkkal lejáratva próbálják hitelteleníteni (-1 pont), és ami a legrosszabb, mindezt a hozzájuk közvetlenül eljuttatott adófizetői pénzből teszik (-1 pont).

Pozitívumként velük kapcsolatban megemlíthető, hogy sok olyan, általában kulturális témát is feldolgoznak, amelyet a piaci(bb) alapon működő egyéb egri médiumok vagy nem is akarnak, vagy nem tudnak, mert nincs hozzá elég kapacitásuk. Talán ez a közszolgálatiság egyik olyan eleme, amelyet igyekeznek a maguk módján még komolyan venni.

 

 

(Nyitókép: képernyőfotó/TV Eger Híradó)